Gaál János, aki doktori iskolában tanul, korábban a Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársa volt. Szorongó alkat, aki aggódik a muzeális értékek selejtezése miatt. A költői lét tragikomédiáit vizsgálja, és a hírnév jelentőségéről beszél. Szerinte a médiafogyasztás megváltozása miatt a hírnév atomizálódik. A költészet megújításának lehetőségeit is firtatja, hangsúlyozva a mozgókép fontosságát. A latin nyelvű költemények szerepéről is beszél, a holt nyelvek tudásának fennmaradásáról. Teljes cikk (Magyarnemzet)