A szöveg egy ironikus és kritikus leírása a magyar Tartuffe adakozásának, aki magamutogató módon próbálja felhívni magára a figyelmet. A szerző összehasonlítja őt a valódi adakozókkal, akik csendben segítenek a gyerekeknek, és hangsúlyozza a szeretet és a keresztény együttérzés fontosságát. Lévai Anikó munkáját is méltatja, aki a háttérben segít, anélkül hogy a rivaldafényben akarna szerepelni. Teljes cikk (Magyarnemzet)