A szöveg egy emlékezés Károly bátyámra, aki elhunyt, és akinek ajándékait, mint a cserkészöv és vadászmellény, a narrátor megőrzi. A narrátor felidézi Károly bátyjának humorát, a közös emlékeket, és a magyar költészet nagyjait, mint Gyóni Gézát és Csurka Istvánt. A szöveg a barátság, a veszteség és az emlékezés témáit járja körül, kifejezve a fájdalmat az elhunyt barátok miatt. Teljes cikk (Magyarnemzet)