A szöveg egy szürke februári délutánon játszódik, ahol Rezeda Kázmér a szürkeség és a halál gondolatával foglalkozik. A szürkeségben való tépelődés közben a középkori vágáns deákok és a modern zene (Pink Floyd) párhuzamait vonja meg. A nővér bölcs szavai a halálról és Istenről mély hatással vannak rá, és végül a szürke estébe való átmenet a szalonnázás gondolatával zárul. Teljes cikk (Magyarnemzet)