A szöveg Kfir és Ariel, két fiatal túsz tragikus sorsát tárgyalja, akik Gázában elrablásra és meggyilkolásra kerültek. A szerző mély megdöbbenéssel és értetlenséggel nézi a történteket, és a gyűlölet, valamint a halál virágzásáról beszél a térségben. A nyugati világ felelősségét is felveti a helyzetért, miközben hangsúlyozza, hogy nincs mentség az ártatlanok meggyilkolására. A szöveg végén a megbékélés és az együttélés lehetőségéről is ír, de hangsúlyozza, hogy először a gyűlöletet és a halált kell kiirtani. Teljes cikk (Magyarnemzet)