A szöveg egy belső monológ, amelyben a narrátor a házban töltött idő alatt a környező hangokra, Eszterre és a fiúra, valamint a múlt emlékeire reflektál. A narrátor próbálja elkerülni, hogy zajt csapjon, miközben Eszter fiával való kapcsolatát is felfedezi, és a múltbeli emlékek, tárgyak hiányának érzésével küzd. Teljes cikk (Telex.hu)