A macskák magas helyek iránti vonzalma evolúciós örökségükből fakad, amely lehetővé teszi számukra, hogy ügyesen mozogjanak és elkerüljék a sérüléseket zuhanás közben. Étienne-Jules Marey 1894-ben dokumentálta a macskák esését, felfedezve, hogy különleges testfelépítésük és reflexeik segítik őket a biztonságos landolásban. A macskák hajlékony gerincoszlopuk, ruganyos lábaik és precíz egyensúlyozó képességük révén képesek elkerülni a komoly sérüléseket, de a nagy magasságból való zuhanás még mindig kockázatos számukra. Teljes cikk (hvg.hu)